2005-06-23 Csütörtök :: Mór - Oroszlány - Mór túra leírás
A túra útvonala:
Oroszlány
-
Labanc-völgyi-dűlő
-
Új-Mindszent
-
Erdészházak
-
Szentgyörgyvár-puszta
-
Gerencsérvár
(
) -
Vértesszentkereszti apátság romjai
(
) -
22. akna -
Rakodó
-
Lipa-kúti-völgy
-
Meszes-völgy
-
Kora reggel ébredtünk, hogy egy reggeli busszal Oroszlányba indulhassunk. Minden rendben volt reggel,
így minden gond nélkül érkeztünk Oroszlányba.
Rövid séta és egy kisebb városnézés után egy közeli kisboltban vásároltunk pár dolgot, majd a pékséget látogattuk
meg. Aztan nekivágtunk a jelzés megkeresésének, és a
sáv jelzést követve indultunk a
városból kifelé. Az út nem volt különösebben hosszú, sok érdekességel azonban nem találkoztunk.
Hamar az ipari parkhoz értünk, ami a város ezen részén lett kialakítva.
A városból kivezetőút ezen része is aszfaltos volt. Az ipartelep után egy üdülő-övezeti részhez érkeztünk.
Az út mentén amerre haladtunk, végig nagy kivágott fatörzsek hevertek, várva a további feldolgozásra.
Pár km után az Új-Mindszent nevezetű helynél egy régi tavat találtunk. Úgy tűnt a békéjét semmi nem
zavarja. Errefelé több ilyen kisebb-nagyobb tóval is találkoztunk, ezek igazi keletkezési oka ismeretlen előttünk.
Az utunk szinte végig a
turista jelzésen haladt, így nem volt nagy jelzés keresgélés.
Az út minőségével nem volt problémánk, egyedül talán az, hogy ezen a részen többször homokos talajjal találkoztunk,
ami ugye kellemetlen lehet, ha a cipőbe kerül. Emiatt volt is pár pihenőnk.
Az utunk elvezetett régi erdészházak mellett. Ezek jócskán leharcolt állapotban voltak. Nem messze a házaktól egy a térképen is
jelzett bányatóra találtunk, aminek a visszafedése épp folyamatban volt. Nagy teherautók hordták a földet valahonnan, és
lassan engedték bele a mesterséges tóba. Nem ismerem az építkezés végcélját, így lehet, hogy már nem is létezik a tó.
Megérkeztünk a Szentgyörgyvár-felé vezető út elágazásához. Itt egyébként egy aszfaltos, széles, jól karbantatott utat
találtunk. Ezen kellett haladnunk uticélunk felé. Talán itt kell most szólnom arról, hogy továbbra is a
turista jelzést követve sétáltunk az erdőben. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni,
mert világosan, és szépen ki volt táblázva az utunk. Letérve az útról egy napos tisztáson magálltunk, és egy félórás ebédszünetet
tartottunk. Valahol a Szakadék-bükk körzetében lehettünk ekkor.
Nem tudom, így visszaidézve sem, hogy mi lehetett a hiba amit elkövettünk, de innentől eltévedtünk. A
jelzésen tovább haladtunk, és találkoztunk egy emberi beavatkozást sejtető erdőrésszel. Itt aztán nyoma veszett a
jelzésnek. A térkép alapján többször átgondolva indultunk el egy lehetséges irányban, ahol hamar találtunk egy
jelzést, aminek megörülve (mivel a térképünkön nem találtunk másik ilyet) tovább folytattuk az utunk. Mi egyébként egy Cartographia
által kiadott 2004-es "A Vértes turistatérképe" (20) térképet használtunk.
Az út ezen szakaszán folyamatosan figyeltünk a térképet, mert a tereptárgyak nem úgy követték egymást, ahogy az a térképen
szerepelt, így jó esélyt adtunk annak, hogy rossz úton járunk. Mikor megláttuk a "Vértesszentkereszti-rom" eligazító táblát,
akkor lettünk teljesen biztosak ebben. Hamár erre tévelyedtünk, akkor felmentünk, és megnéztük a romokat, amik egyébként csodálatosak,
csak ajánlani tudom mindenkinek a megtekintését.
Itt szlovákiai fiatalokkal találkoztunk, akik szintén kicsit el voltak tévedve. Azonban nem is csodalkoztak ezen, hisz antikváriumban
vásárolt 1989-es térképet használtak.
Csodák-csodájára az a térkép mutatta azt a
jelzést, amin mi érkeztünk. Azt nem tudjuk,
hogy a turista ösvény áthelyezésre került, csak nem lettek a régi jelzések lefestve, és valaki mégis felújította ezeket a jelzéseket,
vagy pedig a térkép készítők nem jártak el kellő alapossággal, azt nem tudjuk.
Ismerve a fizikai korlátainkat úgy döntöttünk, hogy ezek után nem vállalunk be plusz 10 km-eket, hanem levágjuk az utat a
jelzés felé. A szállítószalag mentén a 22. akna felé vettük az irányt.
Maga az ötlet nem volt rossz, de az út annál inkább, így nélhol ritkán járt, elhanyagolt ösvényeken haladtunk tulajdonképp
toronyirányt Mór felé. Egy erdőírtáson keresztül haladtunk, majd egy bányatóhoz jutottunk, amit persze nem tudtunk a térképünkön beazonosítani :).
Szerencsére nem adtuk fel, bár itt a társaság már elgyötört volt, több helyen feltörte a cipő a lábunk, és kicsit lehangoltak is voltunk
amiatt, hogy ez megtörtént velünk. Az ellopott távvezeték, és trafó azonban arra engedett következtetni, hogy jó helyen járhatunk, mert
emberek járhatnak a környéken.
Lassan bejutottunk az erdőbe. Kis reménysugár volt, hogy úgy tűnt az erdő kinézete nagyon ismerős, tehát jó helyen vagyunk.
Valahol a Rakodó közelében csatlakozhattunk a piros jelzéshez. Az elhanyagolt útvonal és a ritka jelzések miatt csak a Lipa-kút közelében
található körbekerített résznél tudtam utitársaimat arról meggyőzni, hogy újra révbe értünk. Persze ekkorra már a bizalmat is elvesztettem.
Hosszú út várt még ránk, de a Lipa-kúti-völgy erdei ismerős
jelzéssel villanyoztak fel.
Pár km múlva a
jelzés találkozott a
turista jelzéssel, amin első nap mentünk.
Minden km szenvedés volt, de már haza akartunk érni. Sajnos a kitartásunk, és erőnk végéig tartott a túra, így fáradtan, elcsigázottan
haladtunk az erdőben. A hangulat alapján megvolt a esély arra, hogy másnap nem tudunk elindulni.
A komoly, csendes erdő szépségével nem tudtunk már foglalkozni, csak előre tekintettünk, hogy mennyi van hátra.
Be kell látni, hogy mindenkinek a saját, vagy a csoport erejének a függvényében határozza meg a túrát.
A
és
sávhoz csatlakozott a
turista jelzési is,
ami azt jelentette, hogy hamarosan a város szélén leszünk. Nem mintha a beton járdán való séta jót tenne elcsigázott tagjainknak.
Összesen kb. 35km-t tettünk meg az egyébként tervezett (és soknak tartott) ~28km helyett. Ez egy kb. 12 órás túrára "sikeredett" amiből kb. 10óra
sáta volt.
