Túra, turista élmény, leírás, leírások, turista információ

Túra, turista oldalra lépés.

Bükk-hegységbeli túra leírás

2005-01-29 :: Lillafüred Túra Bükkszentkeresztre Lillafüred :: Bükkszentkereszt :: Lillafüred
2005-06-30 :: Szilvásvárad Szilvásváradi túra . Szilvásvárad :: Istállóskő :: Szilvásvárad
2006-04-17 :: Szilvásvárad 2006.04.17 2006 húsvét hétfõn Szilvásváradra mentünk egy kicsit túrázni.
2006-06-10 :: Bükkszentkereszt Bükkszentkereszten laktunk, onnan sétáltunk fel Hollókõre.
2006-06-11 :: Répáshuta Répáshuta környékén túráztunk egy kisebb kört. Az idõ, és a táj is nagyon szép volt.
2006-07-14 :: Garadna Miskolcról visvasúttal mentünk ki Garadnára, majd onnan sétáltunk vissza a városba.

Szilvásvárad - Istállóskő - Szilvásvárad - Fátyol vízesés

A túra útvonala: Szilvásvárad - Tóthfalu-völgy - Ivánka-lápa - Gerennavár (parkoló) - Gerennavár - Gerennavár (parkoló) - Holló-kő - Kukucsó-lápa - Istállós-kő Istállós-kői-barlang - Szalajka-forrás - Fátyol-vízesés

2005.06.30. Egy csodálatos nyári túra

Egy szép csütörtöki napon úgy éreztük, hogy elég erősek vagyunk egy újabb túrához. Úgy tűnt, hogy tévedtünk. Az elmúlt hét egy hetes Vértes túra kivett belőlünk elég sok energiát.

Szilvásváradra, Miskolcon, Lilafüreden, Mályinkán keresztül mentünk. A táj egyszerűen csodálatos, ajánlom mindenkinek a figyelmébe. Az egyetlen gond az volt, hogy mint később kiderült egy felrepült kő berepesztette a szélvédőnket. Mentem volna busszal. A problémák ellenére az idő jó volt, és jól éreztük magunkat. A keskeny, erősen emelkedő erdei út csendes és kis forgalmú, valamint nagyon szép erdőben húzódik. Nem túl széles, de talán ez a szépsége, így nem száguld el mellette az ember. Aki itt lakik, annak ez a normalis, így fel sem tűnik már, de felejthetetlen a szépség, és olyan távolinak, elérhetetlennek tűnik. Mindig szívesen járok erre, nyugtató a hatás.

Kb. 9:45-re értünk fel Szilvásváradra. Leparkoltunk a szépen, és korrekten kialakított étterem, büfé, és ajándékos bódékkal szemben. Szilvásvárad, mint település szinte teljes mértékben a turistákból él. Ennek megfelelően fel is vannak készülve az idelátogatók fogadására, és korrekt elhelyezésére. A méltán híres ménesük és a Fátyol-vízesés közelsége minden évszakban rengeteg látogatót vonz. Mégis úgy érzi az ember, hogy itt kiszolgálás folyik, nem pedig csak a természeti java, lehetőségek kiaknázása. Emiatt nyugodtan tudom ajánlani mindenkinek, hogy lehetőség szerint látogassa meg, és tapsztalja meg a vendégszeretetett amit itt kaphat.

Megittunk egy kávét (megjegyzem a kiszolgálás elsőrangú volt), majd kb. 10:00-kor elindultunk. A jelzés mentén mentünk ki a természetbe. Kb. 3 km hosszan vezetett az utunk bitumenes úton. Kb. 1,5 km után a jelzés ketté vált és valamint jelzéseké alakultak át. Mi a jelzést követtük Gerennavár felé.

A másik jelzés hamar letért a bitumenes útról és a Fátyol vízesés felé vette az irányt. Az út két oldalán szépen rendben tartott sütő helyek és padok sorakoztak. Nem tapasztaltam még hasonlóan igényesen rendbetartott turista paradicsomot. Kellemes kikapcsolódás nyújt a hely azoknak is akik szabadtéren szeretnének főzni, vagy csak sétálgatni, kisvasúttal utazni, majd beülni egy kellemes étterembe. Mindenki megtalálja az elvárásainak megfelelő ellátást, és lehetőséget. Mint már írtam, az újabb 1,5km után le tért a jelzés a bitumenes útról. Itt jegyeznémmeg, hogy a Mi 2002-es Kartografiás térképünkön még a jelzés egy helyen elhagyja az utat, azonban az újonnan felfestett, és szépen karbantartott jelzések szerint már az úton kell halandni az S-kanyarban is. Egy kb. újabb 1,5km után értünk fel a 759m-es csúcshoz, majd megnéztük mi is az a Gerennavár. 12:00 óra körül járt ekkor az idő.

Ekkor kicsit beborult, így megvitattuk, hogy merre haladjunk tovább. Kis étkezést is beiktattunk. Úgy határoztunk, hogy nem adjuk fel, hátha nem lesz nagy eső és emiatt sár, és felkapaszkodunk Istállóskőre. Tehát elindultunk a útvonalon.

13:30 körül, kb. 2km séta után értünk el a jelzéshez, ami felvezet a csúcsra. Ide azért kellett a térkép, mert a növényzet miatt nehezen lehetett volna észrevenni az élesen csatlakozó utat. Na itt kapott el minket az eső rendesen, de szerencsére nem tartott csak 10-15 percig, így nem áztunk teljesen át. Na meg szerencsére meleg volt. Ez okozott is némi gondot az eső miatt, ugyanis nagyon párás lett a levegő. Az újabb 2km-es séta után felérkeztünk Istállóskőre, ekkor még csak remélni tudtuk, hogy az eső nem áztatta fel túlságosan a lefelé vezető utat a völgybe.

14:15 körül, kis pihenő és szerelvény igazítás után elindultunk lefelé a jelzésen. Itt óvatosan haladtunk, mert a talaj egy kicsit nedves volt, és aki ismeri a helyet, nem mondok újat, hogy jó ideig lehet felelé haladni a fák között, ha az ember egyszer megcsúszik. Az út nem veszélyes, inkább csak érdemes odafigyelni, és akkor nem lehet baj. Egy 500 méteren kereszül a hegyről szinte egyenesen lefelé kell haladni, kis fák között. Ezután egy 300m-es pihenő szakasz után fák gyökereiből és sziklákból álló lépcsőn kell lefelé haladni egy 300 métert. Mikor mindezzel végez az ember, egy hosszabb kb. 800m-es lejtő következik. Jól lehet haladni, mert sok kis fa szegélyezi az utat, és lehet fától-fáig haladni.

Mikor a lejtő alján elkanyarodunk, akkor a jelzést követve fel lehet jutni az ősember barlangjához. Különleges, de semmi nagy dolgot ne várjon tőle a látogatni szándékozó. Ezzel csak azt akarom mondani, hogyha valaki azért megy oda, hogy találjon valami nyomot, kőbaltát, vagy bármi konkrét jelét, hogy ott volt az ősember, akkor az csalatkozni fog. Azonban ha valaki azért felmegy, hogy megnézze, és belegondol, milyen lehetett, pl. Ön biztonségban érezné-e magát, annak egy csodálatos élmény lesz. Itt megint kötelességemnek érzem megjegyezni, hogy a környék rendben volt és szemeteszsák is volt, tehát itt is látszott odafigyelnek. Persze egy kedves kismama, vagy újdonsült apuka már nem akart a kukaig sétálni a gyerek .... pelenkájával.. de ezen már nem csodalkoztam.

A jelzés külön feltüntetésében nem vagyok biztos, de haladva tovabb a jelzés mentén biztosan nem mellőzik el a barlangot. Tehát tovább haladtunk a jelzésen, az utunk kicsit kacskaringózva, de lefelé tartott a forrás felé, ami miatt a kedves ősünk választhatta épp ezt a helyet a letelepedésre. A barlangtól egy kb. 500m a Szalajka-forrás. Kiépített, de nem megközelíthető a forrás maga. Nagyon szép tiszta vize volt, mikor mi ott voltunk. A patak mentén haladva kb. 400m után érhettünk el a Fátyol-vízeséshez. A Fátyol-vízesés nagyon gyönyörű, ajánlom mindenkinek a figyelmébe, hogy nem hagyja ki. Gondolom Szilvásváradra nem probléma eljutni, onnan pedig ha nincs kedve, vagy energiája sétálni, akkor még mindig feljuthat kisvasúttal.

Egyrészt kifáradva, másrészt az élmény miatt Mi is a kisvasutat választottunk, hogy visszaérjuk az utunk kiindulási pontjára. 3,5km lett volna még, ha a gyalogos változatot választjuk. Ekkor a kettős jelzésen kell sétálni. Természetesen egyszer ezen az úton is végig fogunk sétálni, de most megelégedtünk a kisvasút nyujtotta kényelemmel, és élménnyel. Sokan választják a vasúttal felutazást, majd a visszasétálást, mert útközben rengeteg látnivalóból kimaradhat aki csak egyik, vagy másik utat ismeri meg.