Garadna – Hermann Ottó emlékpark 2006-07-14

Garadna – Hermann Ottó emlékpark 2006.07.14

A túra útvonala:
Garadna – Piszrángtelep – Lendeczky-pihenő – Csókás – Lencsés-nyereg – Lencsés-forrás – Lencsés-nyereg – Szinva-tanösvény – Dolka-tető – Molnár-szikla – Hermann Ottó emlékpark

2006.07.14-én Miskolcra utaztunk, majd onnan kisvasúttal kimentünk Garadnára és onnan sétáltunk vissza Miskolcra.

Egy szép napon Miskolcra utaztunk. Ott a Garadnára tartó kisvasút végállomásához mentünk. A kisvasúttal felmentünk a végállomásig, és onnan indultunk vissza a városba.
Ahogy emlékszem a kisvasút közel egy óra alatt ér fel Garadnára, nagyon szép a tájútközben. Sok a látnivaló, és jól szét lehet nézni a
vagonokból. A kisvasút megáll Majláthnál, a Papírgyárnál, Hámornál (Puskaporos megálló), Lillafüreden, az Őskohónál, Közép-Garadnánál és Garadnán a végállomáson.

Nagyon szép területen halad felfelé a kisvasút. Az erdőben a domboldalon kanyarog az út.
Néhol a fák között az alattunk lévő völgyre, vagy épp a közelben futó utat pillanthatjuk meg.
Kihasználtuk a csendes szép utat, és a vagonban bekentük magunk kulacs riasztóval, ami az utunk végéig szépen fel is szívódott.
Az utasok egy része csak a Lillafüred állomásig jöttek, amely a Palota Szálló közelében található.
Itt páran még csatlakoztak a szerelvényünkhöz, és pár perc múlva haladtunk tovább Garadna felé.
A csodálatos Hámori-tó partján vezet tovább a kisvasút útvonala. Nagyon szép a kilátás erre a csodás tóra is.

A tavat elhagyva az Újmassai vagy Ómassai Őskohóhoz értünk, itt van kialakítva egy megálló a kisvasútnak.
Most kevés utas szállt le, illetve fel, így tovább is indultunk a Közép-Garadnai, majd a Garadnai végállomásunk felé.
A Garadna-völgy mentén és így a Garadna-patak partján haladva az Őskohó mellett a Margit-forrás, az erdészeti lerakat, és a pisztrángos tavak is különleges látványt nyújthatnak az idelátogatók számára.
Lassan meg is érkeztünk a végállomásra, a gyalogos túránk kiinduló pontjához.
A kellemes idő miatt csak itt döntöttük el hogy merre vesszük az irányt, és az útra kimenve a jelzést követve indultunk el a Pisztrángtelep irányába.

A jelzés az Ómassára vezető úton halad. Innen sajnos nem találtuk meg a közelben induló jelzést, amely a Pisztráng tanösvény nevet kapta. Ezt nem is nagyon erőltettük, hanem mentünk a Pisztrángtelep felé.
Itt a tavak mellett, ha jól emlékszem egy buszmegálló közelében balra indult a turista jelzés, amelyen megindultunk kicsit a domb irányába.
A Hárs-kút és a Ledeczky-pihenő pár száz méter után elénk is került, bár néhány bedőlt fa és a kissé megduzzadt patak miatt nem volt egyszerű a megközelítése.

A forrás vizéből fogyasztottunk egy kicsit, majd megindultunk az ebben az időben rendesen embert próbáló turista ösvényen a Csókás tetejére.
Felérve az úthoz, a és jelzések találkozásánál, mi áttértünk a jelzésre. Azon indultunk meg a Lencsés-nyereg irányába.
Itt szokványos erdei utakkal találkozhattunk, pár helyen kissé jobban felverték a sarat az erre járó járművek, de egyébként az ösvényen haladva lehetett száraz lábbal haladni.
A rövid, szinte pihentető séta a gerincen hamar feledtette velünk a kezdeti nehezebb szakaszt. A kellemes nyári időben az eső utáni párásabb levegő így is megizzasztott minket.

A Lencsés-nyeregre érve a Lencsés forrásnál szerettünk volna egy rövid étkezést lefolytatni, de sajnos itt nem találtunk már a térképen jelzett pihenőt, pihenésre alkalmas helyet. Igaz a Lencsés-forrást sem volt egyszerű megtalálni.
Így a jelzés mentén visszatértünk a turista útra, és itt álltunk meg kicsit falatozni.
A rövidke pihenő befejeztével a Dolka-gerinc felé indultunk, és a 461m-es tengerszint feletti magasságot elérve azt hiszem a napi magassági csúcsot értük el. Ezen a részen elég sok fát kivágtak, így szép kilátás nyílt a környező hegyekre, dombokra. Az alattunk elhelyezkedő Hámori-tó, Lillafüred és Felső-hámor természetesen rejtve maradt a szemünk elől.

A dombról lefelé ereszkedve hamarosan az utunkat keresztezte, majd csatlakozott a , ami jelezte számunkra, hogy a Szinva-tanösvényen járunk már.
Innentől lehet mondani, hogy baj nem lehetett, ugyanis a jelzések, mint egy tanösvényhez illenek, megfelelő rendezetlenséggel sűrűn megjelentek, a szinte legváratlanabb helyeken. 🙂
Alsóhámort kerültük meg közben az ösvényen járva, folyamosan lefelé haladva.
Majdnem sikerült a híres Molnár-szikla mellett is elhaladnunk, de aztán szerencsére felfedeztük a jelzést, ami a felette lévő párkányra vezetett ki.

A Molnár-szikláról szép kilátás nyílik a Szinva völgyére, Alsóhámorra is szép kilátás nyílik.
A közeli Miskolc városának is látni az első házait már szép időben.
A jelzés mentén kissé meredek, de jól mászható úton A Hermann Ottó emlékparkhoz lehet lejutni.
Még fent egy kiugró sziklán turbékoló párra akadtunk, szerencsére nagy dolgokban nem zavartuk meg őket. Tényleg kellemes és romantikus hely annak, aki nem egy plázában képzeli el csak az időtöltést.
A túra végéről talán csak annyit, hogy szerencsésen elértük az egyik helyi járatot, így időben visszaértünk az autóhoz, amivel hazaindultunk. A parkról jót vagy semmit.. nos mondjuk úgy, hogy ráférne egy is gondoskodás a jobb napokat is látott területre.

• A túra képeit megtekintheti a következő galériában: Garadna kép galéria.
• Egy korábbi Lillafüredi képgaléria: Lillafüred kép galéria.
• Egyéb túrázással kapcsolatos képgalériák: Dzs-z.hu kép galériák.