Lillafüred – Bükkszentkereszt – 2005-01-29

Bükk |

2005-01-29

Túra a János-hegyre Budakesziről 2005-01-16

Miskolci Vadaspark látogatás 2005-03-26

Lillafüred – Bükkszentkereszt – Lillafüred túra 2005

A túra útvonala: Lillafüred – Lillafüred – Száraz-szinva – Bükkszentkereszt (Száraz-szinva tetején) – Bükkszentkereszt (település eleje) – Bükkszentkereszt (templom) – Bükkszentkereszt (település vége) – Ágnes-rét – Fehér-kőlápai turistaház – Fehérkő-lápa-tető – Fehér-kő – Lillafüred vasútállomás – Palotaszálló – Anna-barlang

2005.01.29. Szép csendes téli nap. Vékony hóréteg fedte a hegyeket, csábítva minket, hogy egy téli túrára induljunk. Tünde, Én, Kova és Szilvi volt a kíséretünk. Reggel otthonról indultunk, és kimentünk Lillafüredre autóval. A közös jelzésen indultunk el. Olyan helyen parkoltunk, ahol már nem tudtunk felmenni a házak fölött futó ösvényre, de a térkép alapján láttuk, hogy hamarosan úgyis összetalálkozunk a jelzéssel a Bükkszentkeresztre vezető úton, ami kb. 300m után be is következett. Itt a két szín ketté vált és mi a jelzést követve haladtunk a köves úton.

Körülbelül 1 km után találkoztunk a Bársonyos-forrás, majd a Szinva-forrás kiépített emlékművével. Ezt pl.nagyon szeretem a Bükkben, hogy nagyon sok a forrás, így megfelelően tervezett túra esetén a turista tud vizet vételezni. Igaz Nekünk még talán nem volt víz gondunk, de bármikor előfordulhat egy hosszabb túra esetén, vagy egy melegebb napon, hogy egyszer csak takarékoskodni kell a vízzel. Ami nem túl jó, mert az elvesztegetett vízmennyiséget pótolni kell. Visszatérve a túrához: haladtunk tovább az úton, míg a bitumenes ösvényünk egy nagy kanyarral jobbra elhagyott minket, mi ugyanis bevágtunk a tulajdonképpen érintetlen hóba, mert ott megtaláltuk a választott jelzést. Ekkor közel 2km volt mára lábunkban.

A jelzésen jó ideig nem jött senki, de a legutóbbi hóesés előtt még jártak előttünk, így ügyesen lépkedve el lehetett kerülni, hogy a helyenként 30cm-es hóban kelljen mászkálni.
Ekkor azt hittük, hogy nincs szerencsénk, hogy nem taposták ki előttünk az ösvényt. Azonban kb. a 2km-es táv 2/3-ánál szembejött két fiatal, akik úgy összetúrták a havat előttünk, hogy utána nem tudtuk elkerülni a mély hóba csúszkálást, és sülyedést. Igazán nem volt nagy probléma, de emiatt kicsit lassabban tudtunk haladni. Olyannyira nem volt gond, hogy kb. 15 perc után megtalált minket a Hollós-tetőről érkező jelzés és a közös jelzésen egy újabb 500m után már bent is voltunk Bükkszentkereszten. Szép idő volt, az enyhén hókásás út régi emlékeket ébresztett fel bennünk. Arra is gondoltunk, hogy ilyen esetben kedves fővárosunk már bedugult volna, és mindenki a köztisztaságiakat szidná…

1 km hosszú volt az út a településen keresztül, Mi a jelzést követtük. A miskolci telepeseknek kedvezve és mellékesen a gyerekeknek is egy parányi síparadicsomot építettek ki a városiaknak az főúthoz megfelelően közeli helyen. A rövidke sípályához méregdrága terepjáróval járó, síöltözékes embereket látva vidámabbak lettünk, és így haladtunk a jelzésen, betérve az egyik utcába balra. Itt kijutva Bükkszentkeresztről szintén szánkózó és síelő emberekkel találkoztunk, de ők inkább helyi embereknek tűntek. Aztán találtunk, egy szerintem jobban kiépített, csak kevésbé ismert pályát a síelés szerelmeseinek. Itt a letaposott hó miatt rendesen kellett kutatnunk a jelzéseket. A sípálya végénél leálltunk szélárnyékba fogyasztani egy kis táplálékot, a síelőket használva addig kikapcsolódásnak. Itt a kopár részen már éreztük a szelet, ami egy kicsit kellemetlen is volt, szerencsére nagyon rövid időt töltöttünk csak szeles helyen, így nem fagytunk át.

Dolgunk végeztével szétnéztünk és mint távolban egy fehér vitorla, felfedeztük a keresett jelzéseket, és ezen indultunk el. A kajálás, és a megállás miatt kicsit megmacskásodott lábainkat nehéz volt rávenni, hogy újra a kevéssé letaposott hóban haladjanak. Kb. 1 km megtétele után értünk el arra a pontra, ahol a két jelzés ketté válik.
Itt eldöntöttünk, hogy a talán lankásabb, de hosszabb utat választjuk. Így a jelzés mentén haladtunk tovább.

Nagyon szép területen haladtunk, kellemes volt az idő és szép a táj, mi kell több az embernek? Egy 2km-es pihentetőnek mondható séta következett tehát, mint utóbb kiderült. Ekkor értünk el a Fehér-kő-lápai turistaházhoz, majd vetettük be magunkat egy sötét fenyvesbe. Azt hiszem a legkellemesebb séta minden évszakban a fenyő erdőkben esik. Számomra a fenyvesek testesítik meg az igazi erdőt, a többi is szép, de a korona az a fenyő. Hogy ne kalandozzunk el messzire, itt találtunk rá a
jelzésre, valamint egy kis kitérő volt a jelzés, ami a Fehér-kő pihenőhöz vezetett volna, de úgy emlékszem, oda már nem tértünk be, ugyanis, kezdett az idő rosszabbra fordulni, bár még csak délután 3 körül voltunk.

A jelzésünk kellemesen kacsázott nagy ívben felfelé, így semmiféle problémát nem okozott az sem, hogy havas volt a lejtő, amitől valljuk be tartottunk jogosan egy kissé. Nos ez a 1,5km már nem volt sok, és le is értünk a Szabadtéri templomhoz, majd egy 500m után leereszkedtünk egy parkolóba. Utunk itt véget ért, így még hazafelé megálltunk a Tó mellett és a Szálló túlsó oldalán lévő vízeséshez leugrottunk.

Kellemes kis túra, tudom ajánlani kezdő túrázóknak is szintfelmérőnek. Viszonylag könnyű terep, jól lehet tájékozódni, de van némi szintemelkedés is a terep megismeréséhez.

 

A Lillafüred – Bükkszentkereszt túra képei

• A túra képeit megtekintheti a következő galériában: Lillafüred – Bükkszentkereszt kép galéria.

• Egyéb túrázással kapcsolatos képgalériák: Dzs-z.hu kép galériák.