OKT Bakony, Kisgyón – Bodajk, az OKT 9. szakasz teljesítése

OKT Bakony, Kisgyón – Bodajk, az OKT 9. szakasz teljesítése

Az OKT részszakasz hossza: 31,4 km

Az OKT részszakasz szintkülönbségi adatai: +700/-765

A 9. OKT részszakasz előirányzott időtartama: 9:10 óra

A Kisgyón – Bodajk közötti OKT 9. szakasz túrájának leírása

Két napra osztottuk szét a szakaszt, mert kiderült, hogy az év egyik legmelegebb időszakára esett a választásunk. Gánton találtunk szállást, ez volt a kiinduló pontunk. Szerencsére a tesvéremék is velünk tartottak, így a buszos utazásokat el tudtuk kerülni, mehettünk autóval Kisgyónra az indulási pontra. Korán reggel indultunk, hogy a nagy meleg előtt végezhessünk.

Itt hamar kijutunk az erdőbe és az emelkedő szakaszhoz, lassan, de folyamatosan mentünk felfelé, nem igazán sűrű erdőben, sőt voltak erdősáv melletti útvonal is. Azt lehet mondani, hogy felmászunk egy gernci útra, majd ott haladunk végig hosszasan, néha betérve kicsit sűrűbb fenyves szakaszra is.

Bakonykúti az első pecsételő hely, és az első részszakasz vége is. Gyönyörűen felújított és rendben tartott házak mellett vezetett az út a falu közepéhez. Itt betértünk a kéktúra közelében egy kis büfészerű vendéglátóhelyre, ahol nagyon jó zsíroskenyeret és fröccsöt kaphatunk. Persze a kávé és a tea is elérhető, aki épp arra vágyik.  Nagyon kellemes hely. Itt hideg frissítőt kaptunk, így felkészülhettünk a következő részre.

Újra a sétára visszatérve egy kicsit nagyobb, de szerencsére rövid emelkedővel jutottunk fel a közeli dobra, majd a réten haladunk tovább. Az erdősévot elérve balra fordulunk, ahol kicsit gazos az út, míg elérjük egy tanya hátsó kapuját, ami villanykerítéssel van körbe kerítve. Erről olvastunk korábban, de nem tudtuk, hogy az-e, így nem mentünk be, hanem tovább haladtunk az ösvényen. Néhány száza méter úlva visszajutottunk az elkerített részhez, így kénytelenek voltunk itt bemászni a legelőre. Érdekes, hogy Tapolcánál milyen ügyesen meg tudtak egy hasonló problémát oldani, itt meg pont nem. Érdemes lenne itt a kerítés mellett új kéktúra ösvényt kialakítani, mert ez így nem túl jó.

Szóval olyan 1km hosszon vezethet az út a legelőn, majd mikor az út végre felfelé kezd vezetni, átmásztunk újra a villanypásztoron. Kis emelkedő után feljuthatunk ennek a szakasznak is a csúcsára. Itt dimbes-dombos réteken haladunk, a nap már kellemesen sütött. Ez az út kivezet egy honvédségi lőtérre és gyakorlótérre. Feljutottunk a Bogrács-csúcshoz, itt meg is pihentünk, mert találtunk pár pihenőpadot.

Lefelé lassan leérünk az aszfaltos úthoz, amin csak kicsit haladunk, majd a túloldalon visszamegyünk az erdőbe. Már csak kicsit kell haladnunk az úton, hogy lejussunk a Fehérvárcsurgói víztározóhoz. Itt belefutottunk egy erdő kitermelésbe, és pont az úton érte a munkagépet a munkaidő vége, így kicsit bujkálnunk kellett. Ezután már egyre csökkent az erdő nagysága, valószínűleg egy korábbi fakitermelés miatt. De aztán hirtelen leértünk a tóhoz.

Innentől kicsit elkezdjük megkerülni a tavat. a déli kivezető szerkezet mellett áthaladva a domboldalba kicsit felmászunk, és a korlátot követve egy kanyarban megtaláljuk a pecsétet.  Itt valami épület mellett kivezet a kéktúra az úthoz, ahol kiszálltunk.

Második nap ide tértünk vissza és indultunk tovább a gát tetején. Majd elérünk a helyi nyaralófalu szélére, ami átvezet az úton és a domboldalban található szőlő, pincehegyi aló útra jutunk. Innentől kicsit emelkedik az út, és olyan 1.5km után egyszer csak elérjük az Öreg-hegyen a létrát, amivel bejutunk a körbekerített vadaskertbe. Gyakorlatilag már Bodajkig végig ebben haladunk.

Az első szakasz kicsit lehangoló, de az első lekanyarodás előtt el lehet menni a halomsírokhoz. Visszatérve a kékre, hasonló út vezet le a Gaja-patak mellé, onnantól már szép túraútvonalon haladunk. Persze egy kicsit sok lett a szúnyog. A patakot követve jutunk el egy pihenőhelyhely, ahol reggeliztünk. Tovább haladva egy szurdok-völgyszerű részen haladunk, míg el nem hagyjuk a kerítésen keresztül a területet. Itt megkerülünk egy épületet, majd a kapujánál egy meredek szilkás kaptatóval jutunk fel a völgy felé. Bevallom, a kilátót kihagytuk, mert melegedett az idő és már fáradt volt a csapat, és sajnos információ nem volt, hogy milyen messzire van, de párszáz métertől több volt.

Így visszasétáltunk a kékre, ahonnan hamar elértük már a bodajki „sípálya” tetejét. Nem gondoltam ugyanis, hogy már nincs használatban. Hamar lejutunk már Bodajk szélére. Egy rövid séta, és a nagy kereszteződésben a kocsmában megtaláljuk a pecsételő helyet.