OKT Zempléni-hegység, Regéc – Makkoshotyka, az OKT 26. szakasz teljesítése

OKT Zempléni-hegység, Regéc – Makkoshotyka, az OKT 26. szakasz teljesítése

Az OKT részszakasz hossza: 25,5 km

Az OKT részszakasz szintkülönbségi adatai: +655/-905

A 9. OKT részszakasz előirányzott időtartama: 7:30 óra

A Regéc – Makkoshotyka közötti OKT 26. szakasz túrájának leírása

A Zempléni-hegység befejező túrájára indultunk. Arkán találtunk szállást, így előző estére ide érkeztünk. Innen autóval mentünk Regécre, ahonnan a túránk indult. Viszonylag korán indultunk 6 órakkor, tartva a túl nagy melegtől. Sok vízzel indultunk, mert nem volt várható, hogy lesz útközben működő forrás. Sok pihenést, megállást terveztünk, hogy a fiatalok és mi is jól bírjuk a mi szintünkön hosszú szakaszt.

Ebben az irányban hamar kijutottunk a településről a lassan emelkedő úton, még kevés fa között jutottunk egyre magasabbbra. Kicsit sűrűsödő erdőben vezet az út, néhol szinte szintet tartva, kellemesen követhető erdei utakon, néhol mélyutat követve, míg felérünk a Dorgó-nyeregbe, ami a szakasz talán legmagasabb pontja.

Ezt követően szintén szintúton, és lassú lefelő haladú kanyargós úton jutunk el az Istvánkúti vadászházhoz. Ez épp felújítás alatt van, már új, szép tető van rajta, a falakat is megjavították, szép spalettákkat tettek rá.

Itt pihentünk újra és reggeliztunk, majd felkerestük a közeli forrást, amiben találtunk vizet, jól esett, és a lehetőséggel élve, feltöltöttünk pár kulacsot.

Kis kellemes sétával hamar eljuthatunk a Mlaka-réthez. Változatos erdőkben, sok körbekerített írtásfolt között kanyarogtunk ezen a szakaszon. De bevallom, hogy felfedeztük, hogy sok helyen érett a szeder, így az útvonalon szinte észre sem vettünk komolyabb emelkedőt, csak falatoztunk a bokrokról a helyenként nagyon édes gyümölcsöt. Csak a szakasz végefelé egy táborhelyet találtunk, majd innen emelkedett kicsit meredekebben párszáz métert az út, ami hamarosan az Eszkála erdészház közelében található Fekete-Péter-forráshoz vezetett, ahol szintén tudtunk vizet vételezni, majd az erdészház melletti pihenőben megpihentünk és mintegy ebédre egy nagyobb megállást iktattunk be.

Az erdészház kicsit romos állapotban van, gondolom már várat a felújítása.

Indulás után egy kis emelkedő következett, ahol is letudhattuk a szakasz emelkedésének a felét, majd szintúton haladunk. Néhány kilométeres séta után érünk el a Zsidó-rét végére, ahol némi emelkedéssel a tetejére jutottunk, ahol találtunk egy pihenőhelyet, ahol újra megálltunk egy kicsit étkezni.

Talál innen indult lefelé lassan az út, míg tovább a rét szélén, majd egy újabb rét mellett vezet az út. Visszatér az út újra a fáj közé, néhol egy-egy kicsit meredekebb rövid szakasszal, de már érvezve a túra végét hamar eljuthatunk a Cifra-kúthoz, amiben szintén volt víz, bár kevés ahhoz, hogy a kialakított csövön jöjjön át a víz, de ha szomjaztunk volna, akkor itt újra tudtunk volna vízhez jutni.

Szerencsénk volt az idővel, nem lett a nap végére sem túlságosan meleg, így jól haladtunk és a sok pihenés ellenére sem csúsztunk meg az idővel annyit, amire előzetesen számítottunk. a 7 és félórás út helyett, 9 óra alatt értünk le Makkoshotykára, Bár kellemesen elfáradtunk, de nem merültünk ki.

Ide jöttek értünk, így míg visszamentünk az autóért Regécre, addig a többiek Sárospatakon a várban sétáltak. Sajnos mire visszaértünk a szállásunkra, Arkára, lefürödtünk, késő lett ahhoz, hogy a oldogkői várban kiszolgáljanak minket, így most ez a program elmaradt.