OKT Kőszegi-hegység, Velem – Írottkő – Kőszeg – OKT 1. szakasz

Az OKT szakasz hossza: 13.8 km

Az OKT részszakasz szintkülönbségi adatai: +240/-845

A 1. OKT részszakasz előirányzott időtartama: 3:50 óra

A Írottkő – Kőszeg közötti OKT 1. szakasz túrájának leírása

A valószínűleg leghosszabb bekötőúttal induló túrát teljesítettük, ezzel az Országos Kéktúra nyugati első szakaszát keztük meg. Mi Szombathelyen szálltunk meg, városnézéssel nyitottuk a megérkezésünk napját. Másnap Lukácsházára mentünk ki autóval, a központban lévő buszmegálló mögött meg tudtunk állni. Itt szálltunk fel a Velemre menő buszra.

Velemen egy kicsit szétnéztünk, majd elindultuk Írottkőre a piros sáv jelzés mentén. Egy ideig a település utcáján vezet ki az út, ami a szélső házak/üdülők között lassan átvált egy patak melletti erdei ösvényre. A főleg bükkősben haladó, de néha kicsit váltakozik az erdő. Csendes, nyugodt időt fogtunk ki, jól lehet haladni az úton. Folyamatosan emelkő úton megyünk fel, míg egy gerincre nem érünk. Itt egy kicsit megkopasztott helyre érünk fel, de a kilátás csodás a környékre, a szomszéd országra is átláthatunk. Ezen a dózerolt szakaszon haladunk egy kicsit.

Kicsit itt megpihentünk, hogy aztán egy újabb kicsivel fenyvesebb szakaszon meginduljuk mostmár a kiinduló pontunkhoz, az Írottkő tetejére. A csúcs alatt még megtalálhatjuk a régi kéktúra pecsét dobozát, majd az újabb pecsétet is. Innen már nem kell sokat menni és felérünk a csúcsra a kilátóhoz, ahol meg is találhatjuk a két országot elválaszt határkövek egyikét.

Eddig olyan 650m szintemelkedésen és 6km-es túrát teljesítettünk. Fotózkodtunk és pihentünk is egy nagyot, mert kellemes idő volt és szépen rendben tarott pihenőhely várja itt az embert.

Az előnye a csúcsról indulásnak, hogy sokkal kevesebb a felfelé vezető ösvény, mint a lefelé vezető szakasz. Rendben tartott, széles sétaút indul a csúcsról lefelé, mostmár a kék sáv jelzésen Kőszeg felé a határ mentén haladunk hosszan. Szép idő volt, így sok kirándulóval, túrázóval és valamilyen tájfutó verseny résztvevőivel is találkoztunk. Így jutottunk le a Hörmann-forráshoz, ami nem ivóvíz, majd lassan leértünk a Sztájer-házi erdei iskolához, ahol már aszfaltos úton haladtunk.

Újabb sétát követően érünk a nagy vörös kereszthez, ahol ismét megpihenhetünk egy kicsit.

Ezután az Óház-kilátó a következő épített örökség ahová eljutunk. Itt is sokan voltak fent, így most nem sokat időztünk, haladtunk tovább lefelé az innen már nem messze található Hét-forrás pihenőhöz, ahol a következő pecsétet találhatjuk meg. Kicsit eldugva találtunk egy táblát, hogy a források vize nem ihetó. Mivel nem tudjuk, hogy ez mennyire volt aktuális, így azért kihagytunk az ivővíz feltöltését.

Újra a határ közelébe jutunk, itt is van néhány kisebb emelkedő, ami ekkor már nem esett túl jól a fáradt lábainknak. De egy újabb kereszt és egy kilátópont megpihentette a lelkünket. Tovább ereszkedve már Kőszeg felett haladtunk a városba, így a koronaőrző bunker mellett lassan beértünk a városba. Az utunk a főtérre vezetett be, ahol jól esett egy kis fagyizás is. A pecsétet is itt találtuk meg a Tourinform irodánál.

Bár jobban szeretem úgy tervezni a túráinkat, hogy az autóhoz érkezzünk, mert akkor nem vagyunk időhöz kötve, most el kellett érnünk a buszt, ami Lukácsházára vitt minket. Kiderült, hogy figyelmetlen voltam, és a busz nem a közeli buszállomásról, hanem a vasútállomás előtti térről indult. Így aztán egy nagyon rosszul eső városi sietős sétával kellett még ezt a majd 2km-es utat megtennünk.

Az összesen olyan 20km-es túra a maga 900m szintemelkedésével a mi kondiciónk határát súrolta, de megcsináltuk és utólag már kellemes emlékként fogunk rá emlékezni.

 

Kapcsolódó, hasonló bejegyzések