OKT Vértes, Kőhányáspuszta – Szárliget, az OKT 10. szakasz teljesítése

OKT Vértes, Kőhányáspuszta – Szárliget, az OKT 10. szakasz teljesítése

Az OKT részszakasz hossza: 20,5 km

Az OKT részszakasz szintkülönbségi adatai: +540/-635

A 9. OKT részszakasz előirányzott időtartama: 6:00 óra

A Kőhányáspuszta – Szárliget közötti OKT 10. szakasz túrájának leírása

Szárligetre mentünk autóval. Itt a vasútállomás közelében, vagy akár az ABC parkolójában tudjuk a járművet hagyni. Tatabányára utaztunk egy vonattal, majd ott szálltunk át a Kőhányáspusztára tartó buszra.

Kőhányáspusztán pecsételtünk, illetve az, akinek nem volt meg az induló OKT pecsét egy korábbi túráról, és indultunk tovább a kékre. A kis „település” szélét elhagyva, hamar átvezet az utunk az aszfaltos úton és lassan megkezhetjük az emelkedőt. Várgesztesig nem kifejezetten sok az emelkedő és a távolság sem. Nekünk az épp nyíló hóvirágok fotózása és a kicsit sáros út nehezítette meg a haladásunk. Szinte őszi hangulatú volt a szakasz, a lehullott leveleken nem látszott, hogy megindult volna a bomlásuk a télen.

A gesztesi várhoz felsétáltunk, de felújítás miatt körbe van kerítve, így pár fotó készítésén kívül nem sok a látnivaló. A vár alatt réten egy pihenőben megreggeliztünk, majd visszatértünk a kék sáv jelzéshez, ahol hamar megtaláltunk az OKT pecsétet.

Hosszan vezet át a nagyon szépen rendben tartott telpülésen a útvonalunk, majd egy horgásztó mellett indulunk újra az erdőbe és viszonylag nagyobb kaptatón vezet az utunk a Zsigmond-kő mellett haladunk, ahol most is mászták páran a kősziklát. Innen még egy kis emelkedés után érünk fel egy gerincre, ahol megpihenhetünk.

Tovább haladva a Mátyás-kútnál találunk egy pihenőt, ahonnan egy kis izzasztó emelkedővel jutunk fel ismét egy gerincre és haladhatunk tovább és hamar elérjük a Szarvas-kút pihenőjét. A Mátyás kútnál most volt víz, de a Szarvas kút nem működött. Újabb kis emelkedő szakasz vár ránk néhány igazán mély úton áthaladva, míg egy helyi emelkedő tetején el nem érjük Rockenbauer Pál itteni emlékfáját. Az emékhelytől szűk horhas mentén vezet le az utunk egy erdei útra, ami már szintben vezet a Vitányvár alá.

Párszáz méretes kaptatóval juthatunk fel egy gerincútra, ahonnal visszfelé lehet a vármaradványhoz sétálni. Mi ehhez most fáradtak voltunk, így kihagytuk. Innen egy közeli erdőirtás miatt megtépázott szakasszal találkoztunk, bár az egyik vihar után még pár bedőlt fát összevágtak, de valószínűleg egy újabb szélvihar további fákat döntött az útra, ami megnehezítette az átjárást.

Körtvélyeshez érünk fel, itt egy kis temetőt is találunk. Mi a közeli fakitermelés miatt, sáros, nehezen járható szakasszal találkoztunk, de lassan a Mészáros-hegytől kezdve elindul az utunk lefelé. Itt mi nem tudtunk a Béka-forrásról, ami a kövekező, nagyon szép sziklás Mária-szakadékot szokta vízzel táplálni. Most nem volt benne víz, pedig biztosan gyönyörű lehet úgy is. A kéktúra az egyik domboldalon vezet le minket a szakadék mentén. Most nem volt csúszús, elég jól lehetett haladni a néhol sziklás domboldalban. Szinte az alján találjuk Csákányospuszta turistaházat.

Ennél a szakasznál derült ki, hogy a terveinkkel ellentében, miért növekedett meg a kéktúra hossza, a korábbi útvonalat megváltoztatták, körbe kell mindenféle körbekerített terület miatt menni, majd az 1-es főút mellett hosszasan lesétálni, azért, hogy egy szintén nem túl látványos aszfaltozott úton érkezzünk be Szárligetre. Ez egy plusz 2-3km-es kerülőút, ami nem hianyzott.