Pest megyei piros 2-3. szakasz

A pmp túra időpontja : 2014. november 16

A túra útvonala: Őrbottyán -> vonattal Vácrátót -> Vácduka -> Csörög -> Sződ -> Vácrátót – > Őrbottyán, végig a Pest megyei piros turistajelzés mentén.

A túra hossza: 18-20km, 4-5 óra alatt teljesíthető, nincs komoly emelkedő, a jelzések rendben megtalálhatóak.

A Pest megyei piros túramozgalom, más néven a Pest megye turistája 2-3. részszakasza

A fizikai felkészültségemnek és a a megközelíthetőség alapján a Pest megyei Piros egy részszakaszát választottam így Vácdukáról indultam és Őrbottyánig sétáltam.

Autóval mentem ki Őrbottyán vasútállomásra. Megváltottam a jegyet és a Vácrátóti állomásig utaztam. A vasútállomáson leszállva visszasétáltam a Vácdukára felvezető kereszteződéshez, majd be a faluba. Vasárnap lévén a szokásos kocsmai bélyegzést gondoltam. Sajnos a Béke téren lévő Nemzeti Dohányboltos nem volt segítőkész. Az utamba nem esett kocsma, így elsétáltam a vácdukai kastélyig. Majd a település határáig, de sajnos nem találtam bélyegzési helyet. Visszasétálva a Pest megyei piros jelzésig, egy helyi leszólítva derült ki, hogy az egyik mellékutcában található egy kisbolt, ami 11-ig tart nyitva. Út közben mégis beugrottam a zöldségeshez a főúton, aki nagyon készséges volt és szerencsére helyi vállalkozó. Így Vácdukai bélyegző lehetőségnek tudom ajánlani a piros turista jelzéstől nem messze, majdnem a buszmegállónál, elvileg Kossuth L. u. 76 házszám környékén.

Így végre sikeresen el tudtam kezdeni a megtervezett túrát. Vissza a piros jelzéshez, talán Hegyalja útnak nevezett út vezetett ki a faluból, nagy sok új építésű ház mellett. Felérve az aszfaltozott út végére, tovább vezet az utunk be az erdősávba, és folyamatosan emelkedve érünk fel a gerincre. Átbukva rajta kicsit jobbra tartva megtalálhatjuk a lefelé vezető ösvényt is. Innentől sok részen veszélyes hulladék lerakatokat is kerülgetnünk kell, a párás, ködös hidegben a 400kV-os távvezeték kedvesen csiripelt a fülembe. Hamar leértem a Vácra tartó autóúthoz. Jobbra térve az út mellett haladunk a Csörög elején bevezető vasúti átkelőig. Itt rá is fordulunk a Csörögöt Sződdel összekötő útra. Végig az aszfaltozott úton haladunk, míg Sződre nem érünk. Amit megjegyezni érdemes a szakaszról, hogy az árok tele van szeméttel. Egy részen fűnyírót és babaülést is láttam lent, de a pizzás-, kajás-, energiaitalos doboz teljesen megszokott látvány.

Sződre érve a piros turistajelzés mentén balra indultam, majd a szemerkélő eső ellenére utamba tévedő segítőkész helyi lakos jól elmagyarázta merre találom az utamba eső kocsmát. Gyakorlatilag szinte a település végén, ahol az út ketté ágazik, és a piros jobbra indul, mi a bal oldal szakasz talán második családi házának a pincéjében megtalálhatjuk a PMP bélyegzőjét. Tehát a Sződi bélyegzést abban a kocsmában érdemes megejteni. A hölgy egyébként itt is nagyon segítőkész volt. Kis energia utánpótlást és száradást követően indultam tovább. Bár egy rövid időre felmerült bennem, hogy toronyiránt veszem Vácrátótot, de aztán úgy döntöttem, hogy tartsuk lehetőség szerint a kiíráshoz magunk, így a falu végén jobbra megindultam a dózerólt úton.

Hamar áthaladunk a patakon, majd a kerteket elhagyva rendezett földek mellett vezet a jó állapotú út. Itt ismét áthaladunk a 400kV-ot távvezeték alatt. A nagyjából 1km egyenes út végén egy keresztet láthatunk, előtte egy tekintélyes pocsolyát kellett megkerülnöm. Bekanyarodva láttam csak, hogy ez semmi nem volt ahhoz képest, ami következő szakaszon található. Miközben egy másik 400kV-os távvezeték alatt haladunk át, igyekszünk elkerülni, hogy térdig süllyedjünk a sárban és vízben, megtaláljuk az okát, hogy miért van ennyire elgyötörve az út: az út mellett egy nagyobb erdőt teljesen kivágtak. Olyan 6m magasra pakolva álltak az út mellett a kidöntött fenyőfák. Ekkor már csak egy egészen rövid séta után elértük az újabb balos fordulót.

Ezzel egy mély homokos szakaszra érhetünk, ami egy újfajta nehezítése a túrának. Természetesen itt is keresztezünk 400kV-os távvezetéket, de ezen kívül semmi érdekes nem volt a szakaszon, a patak kanyarjáig sétálunk, de a patakon nem kelünk át, a jobbra tartó úton maradunk, addig amíg el nem érjük újra a távvezetéket, itt kell csak az arborétum felé vezető útra térnünk. A patakon az átkelés a sár miatt kicsit nehezített pálya volt, de ha bakancsban és kamáslival túrázik valaki, akkor ettől a kis sártól nem ijedhet meg. Az út egy lovas tanya mellett halad el, majd elértük a nagy beton kerítést. E mellett fut az utunk be a településre, majd kiérve a főútra, jobbra mehetünk és az arborétumban megszerezhetjük a Vácrátóti bélyegzőt. Mi itt a TKM bélyegzőjét kaptuk meg,

Az arborétum után az út másik oldalán sétálva pár száz méter után balra felsétálunk a szőlő-hegynek jelzett részre, majd az elkerített résznél jobbra tartunk az úttal és a piros jelzéssel. Innentől a pirosat követve, természetesen újabb távvezetéket keresztezve haladunk Őrbottyán felé. Egy erdősávba érve hamar elérjük a téglagyár területét, hátulról láthatunk rá egy rendezett sík medencére. Ezután még egy erdősávon vezet át az utunk, majd elérünk a település szélső utcáját. A vasútállomáson megszereztük a dátumos pecsétet, majd autóba ülve hazaindultunk.

 

Kapcsolódó, hasonló bejegyzések