A túra útvonala: Regéc – Rákóczi-kő – Kavicsbány-rét – Bekecs-kert – Torintás – Regéc
Tarcalon időztünk egy hétvégét barátainkkal. Egyik nap úgy határoztunk, hogy Regécre utazunk, és teszünk egy sétát a település közelében. Szép novemberi nap volt, kellemes időjárással. Kiautóztunk Regécre, ott leraktuk a kocsit, majd a turista jelzés mentés elindultunk a faluból kivezető út mentén. Egy darabig az aszfaltos úton vetett az utunk, de később megindultunk a Nagy-oldal-tető irányába.
Az utunk egy réten keresztül vezetett, majd az egyre több fa között haladt a túra jelzés. Az erdő elérése után kezdett lassan emelkedni az ösvény. Az út nagyrészt erdei utakon haladt, így a kis hó, és a fagy miatt kevés sarat kellett kerülgetnünk, és jól is lehetett haladni. A néhol sűrűbb, néhol ritkásabb erdő nem tűnt túlságosan öregnek, mutatva, hogy művelik az erdőt errefelé. Kicsit néha csúszkáltunk a jégen, de olyan nagy meredek út nem volt, hogy akar egy kis gondot okozott volna. A települések közelében szinte teljesen elolvadt hó itt is szépen megmaradt.
Nagyon sok állat nyomát láttuk, a fagyos hóban megmaradt a nyomuk. A turista jelzés általában jól látható helyen volt, és meg is lehetett találni, tehát az eltévedés veszélye jól lecsökkent. Egy élesebb kanyar után, ami gyalog persze nem volt az, jobbra növekedett alattunk a mélység, ami jelezte, hogy hamarosan valami változás lesz a terepen. Így is lett, elértünk a Rákóczi-sziklához vezető ösvényhez, és a hozzá vezető is megindult a dombon felfelé.
Maga a Rákóczi-szikla az eddig erdei úttól pár száz méterre a domboldalon helyezkedik el, egy táblával jelezve, hogy rátaláltunk. A szinte kocka alakú képződmény a domboldalba áll egy mély patakmeder közelében. Elhagyva a sziklát, az alattunk lévő vízmosás egyre mélyebb lett köszönhetően több környékbeli forrás együttes vízhozamának. Utunk azonban lassan eltávolodott innen, és egy fenyvesen keresztül vezetett minket tovább a tető felé. A Tokár-tető közelében lassan megérkeztünk a túra legmagasabb pontjára.
Bekecs-kert közelébe értünk. Itt kicsit megálltunk, és falatoztunk. Egy nagy erdő irtást találtunk, amit csak pár szerencsés fa élt túl. Ekkor már a közben hozzánk csatlakozott turista jelzésen voltunk, itt kellett a túra jelzéstől búcsút vennünk. Ezt az irányt választottuk a Regécre való visszajutáshoz. A következő szakaszon dózerólt úton haladtunk, ami nem hagyott kétséget afelől, hogy sok erdőirtással fogunk találkozni.
Nagy kilátás nyílt a sok helyen kiirtott erdőben való sétánk során. Legtöbb helyen azt tapasztaltuk, hogy a kivágott részek helyére fát telepítettek, de több helyen lehetett teljesen kopár domboldalakkal is találkozni. A végigvezetett minket a körbekerített, kivágott magánerdők között. Ahogy délutánra fordult az idő, egyre jobban lehetett érezni, hogy hűl le az idő. Egyrészt fázni is kezdtünk, másrészt a hó is egyre keményebb lett a talpunk alatt. Megszaporáztuk a lépteinket.
700 méteres tengerszint feletti magasságban jártunk a tető közelébe, most pedig 400 méterre kellett az utunk során leereszkednünk. Ebből gondolom jól sejthető, hogy a ezen szakasza folyamatosan lejtett lefelé a célunk: Regéc község felé. Ahogy ezt többször tapaszthattuk már, az erdő egyre kevésbé volt sűrű, majd tisztások, erdőirtások tarkították az utunk, de növekedett a bokros, cserjés részek fölénye. A Torintás nevezetű részt elhagyva a Puskás-patak medre mellé értünk, és nagyrészt mellette kellett már leérkeznünk a faluba is.
Regéc közelébe érve egy egy kicsit elvesztettük a turista jelzést. Nem tudnám megmondani, hogy a mi hibánkból, vagy a jelzés nem volt világos, de teljesen mindegy, kb. 100-200 méterre volt a település. Tehát egy másik utcán érkeztünk be,mintha a jelzést követjük, de ugyanoda érkeztünk meg. Szerencsére a közelben parkoltunk, így kicsit átázott bakancsunkat le is cserélhettük a száraz cipőre, és beindítottuk a járművet, hogy végre újra felmelegedjünk.
- A túra képeit megtekintheti a következő galériában: Regéc túra kép galéria.
- Egyéb túrázással kapcsolatos képgalériák: Dzs-z.hu kép galériák.