Magas-Tátra 2007
Szombat reggel korán indultunk útnak, hogy időben Poprádra érjünk, és a reggeli frissességünket kihasználva megtegyük első magashegyi túránkat.
Sikerült 9 körülre oprádra érnünk, így 10-kor már a Csorba-tó közelében öltözködtünk a kinti jó idő ellenére rétegesen, hogy a Lorenz-hágón keresztül visszaérjünk a kiindulási pontra.
ADATOK:
a túra teljes hossza: 6-8 óra
Nehézség: közepesen igényes túra
turistajelzés színe: sárga, piros (kék)
a túra magassági szelvénye - Csorba-tó (1355 m)
- Fátyol-vízesés (1700 m)
- Lorenz-hágó (2314 m)
- Furkota-völgy
- Szoliskó (1950 m)
- Csorba-tó (1351 m)
A Mlinica-völgy a Magas Tátra nyugati részének legszebb völgyei közé tartozik. A túra útvonala a FIS sportkomplexum északi végén veszi kezdetét, ahonnan a lépcsőzetesen emelkedő Mlinica-völgyön vezet. Körülbelül 90 perccel a túra kezdetétől elérjük a látványos Fátyol-vízesést, és a Szkok-tavat. A völgy végére, melynek a Csorba-csúcs és a Lorenz-hágó (2314 m) dominál és e túra legmagasabb pontja, 120 perc alatt jutunk. A hágó leküzdése után az útvonal folyamatosan lefelé vezet a Furkota-völgyön a Wahlenberg-tavak mentén, egészen a torkolatáig, ahol kapcsolódik a piros jelzésű tátrai magisztráléra (felső turistaút). E szakasz megtétele körülbelül 150 percig tart. A kevésbé igényes turisták a sárga jelzésről a törpefenyő zónában balra térhetnek a kék jelzésre, melyen 20 perc alatt eljutnak Szoliszkó alatti menedékházhoz, onnan a Szoliszkó - Csorba-tó libegővel jutnak vissza. A túra esetleg bővíthető kirándulással az Elülső-Szoliszkóra (45 perc). Ezen útvonal a nyilvánosság részére 06.15-től 10.31-ig engedélyezett, az első része a Hotel FIS - Fátyol vízesés, viszont egész évben engedélyezett.
Elindultunk felfelé az ösvényen, akkor még pontosan nem ismerve, mi is vár ránk.
Nagyon sokan túráztak a kellemes időt kihasználva. Itt még szinte mindenkit magunk mögé utasítva vágtattunk felfelé a völgyben az első pont az 1300m-en lévő Fátyol-vízesés felé.
Ez a kiindulási pontunktól 350m-es szintkülönbséget, és kb 4-5km távolságot jelent.
Az út kövezett, de viszonylag kellemesen tagolt, és jól járható volt.
Az idő meleg, és párás.
Az út mellett hamar elmaradt az erdő, és inkább bokor szerűen örökzöldek borították az ösvény két oldalát.
Felfelé haladva patak csobogását is hallottunk, ez is megerősítette, hogy az irányunk jó, és valóban lesz víz a vízesésnél.
Idáig egybként
turistajelzés egyengette az utunk.
A Fátyol-vízesés (szlovákul Vodopád Skok) a Magas-Tátrában található a Malompataki (Mlinica) völgyben, 1720 méteres magasságban.
A völgy alsó erdős részét magas harántfal választja el a felsőtől, ezen hull alá a vízesés. Csorbató-tól kényelmes sétával 1 óra 45 perc alatt érhető el a sárga jelzésen. A vízesésig az út télen is járható.
A Malompataki-völgy (szlovákul Mlynicka dolina) egy kb. 6 km hosszú völgy a Csorbai-tótól észak-északnyugat felé, a Kriván szárnyvonulatán lévő Csorbai-csúcs alá vezet. Oldalról a Furkota-csúcs délkeleti oldalgerince (Szoliszkó-gerinc) és a Hlinszka-torony délkeleti oldalgerince (Bástya-gerinc) határolja. A völgy legfelső végét a Csorbai-csúcs déli bordája két részre osztja.
Csodálatos látvány a vízesés, az alatta lévő tó és a kifolyó patak is teljesen tiszta vizű. Nem tudok róla, hogy iható-e a vize, csak megkóstoltuk,és enyhén sós ízűnek találtuk.
A Malompatak-völgyön továbbhaladni úgy lehet, ha a vízesés mellett, ahol ezt néhol lánccal is segítenek fel kell mászni a vízesés tetejére. Ott egy csodálatos tengerszem tó található, amely valószínűleg a vízesést is táplálja.
Ha igaz, akkor Szkok-tó a neve a tavacskának. Emellett kell elhaladnunk, és egyre kövesebb talajon haladunk felefelé a 2314 méter magasan fekvő Lorenz-hágóra (Bystré sedlo), amely átvezet a Furkota-völgybe.
Ne fussunk azonban előre, mert 600 méter szintemelkedés és közel 2 órás gyaloglás vár még ránk a kömezőn.
Itt ahol minden kő és már csak kisebb növények, mohák telepednek meg, kezd hülni az idő, és nehezebb a felfelé jutás.
Be kell vallanom, hogy Én nagyon kimerültem itt, és többen utólértek minket, mert kezdett elfogyni a lendület.
Igaz úgy néz ki, hogy a kőfolyamon elég jól elegyengedték a köveket, hogy kialakulhasson egy kellemesen járható turistaösvény, de nagyon kemény, és folyamatosan emelekedő az út.
Többször meg kell állnunk, hogy kifujjuk magunk, mert még kicsit korán fogyott el az erőnk ahhoz képest, hogy az út jó negyedénél járhatunk.
Azért nem adjuk fel, és a Zerge-tavat is elhagyva haladunk felfelé a Döllner tavakhoz.
A korai kelés és a 3 órát autókázás talán ad némi magyarázatot a kimerültségre, de egy jó turista nem adja fel, és próbálja a kitűzött célt teljesíteni. Természetesen mérlegelni kell és jó dönteni, hogy melyik utat választja az ember.
Mi azt választottuk, hogy tovább megyünk, és feljutunk a Lorenz-hágóhoz, lefelé már úgyis könnyebb lesz.
Feljutottunk a Döllner-tavak magasságáig.
Csodálatos tengerszem tavakról van szó,amik az év nagy részében be vannak fagyva. Itt igazolva a helyzetet már 10 fog alá esett a hőmérséklet, igaz a napsütés sem segített, hogy felmelegedjünk. Elkelt a pullóver, kabát és a sapka is jó lett volna.
Ekkor már csak a hágóig kellett felfelé mászni, ami a tótól nem is látszott egyszerű mutatványnak.
Úgy döntöttünk, hogy addig feljutunk, és utána állunk meg komolyabban pihenni.
Olyan 150 méter szintemelkedés volt még előttünk, amit talán 500 alatt kellett megtenni.
Ugyan sziklát nem kellett mászni, de a leomlott kőfolyó mentén a velünk összemérhető kövekre felkapaszkodva lehetett feljutni oda, ahol a
turistajelzés megmaradt hófolt mellett haladt el.
