2019-ben az év rovara a Havasi cincér

2019-ben az év rovara a Havasi cincér

A 2019. év rovarát az internetes szavazás végeredményeként a Magyar Rovartani Társaság 2019. december 21-én, 16 órakor kezdődő 862. előadóülésén mutatta be, a szavazáson a legtöbb jelölést kapott faj, és így a 2019. év rovara a havasi cincér.

2019-re is három rovarfaj közül lehetett választani: a jelöltek mind közösségi jelentőségű fajok. Közösségi jelentőségű fajnak az Európai Unió élőhelyvédelmi irányelvének mellékletein szereplő fajokat nevezzük; gyakran – helytelenül – a “Natura 2000-es faj” kifejezést használják rájuk. 2019-ben esedékes az élőhelyvédelmi irányelv alapján készülő országjelentés (amelyben a közösségi jelentőségű fajok és élőhelyek természetvédelmi helyzetéről és elterjedéséről kell beszámolni), ezért a Magyar Rovartani Társaság úgy döntött, hogy ennek apropóján választja ki jelöltjeit – a kis Apolló-lepkét, a  magyar tarszát és a havasi cincért – az Év rovara címre.

A havasi cincér felismerése, külleme

Aki már látott havasi cincért, aligha téveszti össze más hazai bogárfajjal.

A kifejlett bogár (az imágó) testhossza 2–4 cm. A hím csápja jóval (majdnem kétszer) hosszabb a testénél, a nőstény csápja alig hosszabb. A hím feje és rágói is nagyobbak. Kültakarójának alapszíne fekete, de mindenütt nagyon sűrűn álló, igen rövid szőrök fedik, amelyek az alap felületét szinte teljesen eltakarják. A szőrök legnagyobbrészt kékesszürkék, de az előháton és a szárnyfedőkön több bársonyosnak látszó fekete foltba tömörülnek, amelyeket világosabb sáv keretez. A foltok mérete és formája változatos, szinte egyedenként más és más, de az előhát elején egy félkör alakú minta és a szárnyfedők közepe mögött húzódó széles, zegzugos szélű harántöv állandó elem. Ez utóbbi előtt egy-egy nagyobb, mögötte egy-egy kisebb kerekded folt látszik. A csápízek végének fekete szőrei ecsetszerűen elálló bojtba tömörülnek, ezért a csáp tarkának látszik. A lábak szintén kékesszürkén szőrösek, így a mozdulatlan bogár remekül beleolvad a bükkfák kérgének hasonló színezetébe. Szárnyfedői aránylag gyengén szklerotizáltak, vékonyak, laposak.

Magyarországon nem él a havasi cincérhez hasonló színű és méretű cincér. Mintázata valamelyest hasonlít a gyászcincéréhez (Morimus funereus) – mellyel gyakran azonos élőhelyen található –, hiszen a gyászcincér szárnyfedőin is fekete bársonyfoltok vannak. E foltok száma azonban a gyászcincérnél csak négy, ezek nem olvadnak össze harántszalaggá; az előhátán nincs folt, és a csápja egyszínű. A gyászcincér sokkal vaskosabb felépítésű, domborúbb, nehézkesebb mozgású, röpképtelen bogár.

A havasi cincér magyarországi elterjedése

Magyarországon a havasi cincér a Dunántúli- és az Északi-középhegységben, valamint a Mecsekben honos, és sok helyen gyakori. Megtalálható a Dunántúli-dombság egyes magasabb részein is.

A Soproni-hegységből csak régi adatai ismertek. Az idős bükkösökben bővelkedő Kőszegi-hegységből és az Alpokalja más területeiről furcsa módon mostanáig nem került elő. Figyelemre méltó, hogy a Zempléni-hegység északi és középső tömbjében nem ritka, de a délebbi bükkösökből ismeretlen. Mindez a megelőző évszázadokban folytatott, a faj számára kedvezőtlen erdészeti tevékenységre – pl. ismétlődő tarvágásokra, fenyőtelepítésekre – utalhat.

A Budai-hegységben meglepően ritka. A Normafa környéki közismert – és sok gyűjtő által látogatott – extrazonális bükkösből csak anekdotikus beszámolók utalnak rá, bizonyítópéldányt e sorok írója onnan még nem látott. Biztos adatai csupán a hegység leginkább északnyugati csücskéből, a perbáli Meszes-hegyről ismertek.

Egyetlen alföldi adata a Dráva mellékéről, Barcsról származik, ahol 2018-ban figyelték meg. A Dunától keletre, az Alföldön csak faáruval behurcolt egyedeket figyeltek meg városi környezetben; erdőben tenyésző síksági populációról nincs ismeretünk.

A havasi cincér élőhelye és tápnövényei

 A havasi cincér leginkább hegyvidéki bükkösökben él, általában 300 és 2000 métere tengerszint feletti magasságban (minél délebbre megyünk, annál magasabban, a bükk elterjedésének megfelelően). A havas hegycsúcsokhoz vagy a havasi legelőkhöz tehát nincs köze, így a „havasi” jelzője tulajdonképpen félrevezető. Más erdőtársulásokban sokkal ritkább, és azokban leginkább akkor fordul elő, ha elegyesen bükk is található bennük. Lárvája ennek megfelelően legtöbbször a bükk (Fagus sylvatica) fájában él, de más fafajok, például a közönséges gyertyán (Carpinus betulus), a mezei juhar (Acer campestre), a hegyi juhar (A. pseudoplatanus), a korai juhar (A. platanoides), a magas kőris (Fraxinus excelsior), a magyar kőris (F. angustifolia), a hegyi szil (Ulmus glabra), illetve a hársfajok (Tilia spp.) ugyancsak a tápnövényei közé tartoznak. 2018-ban vadcseresznyéből (Prunus avium) is kimutatták.

 

A bejegyzés alapja: https://www.rovartani.hu/ev-rovara/2019-2/