Túra leírások

/Túra, túrázás

Jelvényszerző túramozgalom leírások

Túra tájegység: Mátra

Kodály Zoltán Emléktúra a Mátrában jelvényszerző túra mozgalom leírása

Kodály Zoltán Emléktúra a Mátrában - Jelvényszerzõ túramozgalom kiírása


A túramozgalom szervezõje: Magyar Természetbarát Szövetség Gyöngyös Városi Bizottsága
3200 Gyöngyös, Fõ tér 13. Tel.: 37 / 316-400
A túra útvonala: Galyatetõ Nagyszállótól az Országos Kéktúra útvonalán Piszkés-tetõ, Mátraszentlászló és Mátraszentistván érintésével az Ágasvári turistaházig. Innen a sárga sáv jelzésen Tar község vasútállomásáig. A túra ellenkezõ irányban is teljesíthetõ.
A túra adatai: Táv: 18 km
Szintemelkedés: 100 m (ellenkezõ irányban 900 m)
Bélyegzési helyek:
  1. Galyatetõ, Kéktúra bélyegzõ
  2. Mátraszentistván, Kéktúra bélyegzõ
  3. Ágasvári turistaház, Kéktúra bélyegzõ
  4. Tar vasútállomás, MÁV-bélyegzõ
  5. Tar, 1248. sz. TKM-bélyegzõ
A teljesítés igazolása: A túra igazolása túrajelentés kiállításával történhet.
A jelvény odaítélése: A túrajelentést a gyöngyösi Tourinform irodában (Fõ tér 10., Tel.: 37 / 311-155) kell leadni, a teljesítõk itt kapják meg a jelvényt térítésmentesen.
Látnivalók a túra útvonalán:
  1. Galyatetõ Nagyszálló földszintjén Kodály Zoltán emlékszoba életképekkel, fényképekkel, szobrokkal.
  2. Galyatetõ, Magyarok Nagyasszonya kápolna.
  3. Galyatetõ, Péter hegyese kilátó.
  4. Piszkés-tetõ, csillagvizsgáló (csak elõzetes bejelentésre látogatható).
  5. Szamár-kõ, Ágasvár (a kék háromszög leágazáson).
  6. Ágasvári turistaház.
  7. Fenyvespuszta, Dr. Tuzson János arborétum (a sárga + leágazáson).
  8. Felsõ-csevicekút szénsavas, vasas iható vizû gyógyforrás.
  9. Fehér-kõbánya a Csevice-völgy északi oldalán.
  10. Tar, Pokoljáró Tar Lõrinc várkastélyának romjai (a sárga L leágazáson).
  11. Tar, katolikus templom a XIII. századból.
  12. Tar, Sztúpa (buddhista békeszentély).
Kodály Zoltán (1882-1967) Kodály Zoltán egész életében szenvedélyes turista volt, többek között ez is vonzotta a Mátrához. Hosszú sétái közben a magával vitt kis szétnyitható turistaszékre ülve gyakran gyönyörködött a táj szépségében, s közben érlelõdtek nagyszerû gondolatai. Kirándulásai elvezették az eldugott kis falvakba, ahol tisztelettel hallgatta az ott élõk énekét. Nagy benyomást tett rá egy fiatal anya, aki egy terebélyes fa alatt, hol szlovákul, hol magyarul énekelve az altatódalt, ringatta kicsinyét. Mosolyogva adott neki biztatást, hogy minél több népdalt tanuljon meg, és minél többet énekeljen gyermekének. Az itt szerzett élmények megjelentek mûveiben is.

Rendszeresen síelt a Mátrában, sétált, járta a hegyeket. Ismert minden fát és bokrot. Ismerte az embereket, ismerte otthonukat. "Sej, a tari réten", "Apcon lakom, keress meg" - ezeket a mátraaljai községeket kevésbé ismerné az ország nagyszabású kórusmûve, a Mátrai képek nélkül. Mint ahogy a pásztorból lett betyár, Vidróczki nevét is. Dalokat kapott a Mátra népétõl, és örökbecsû remekmûvel, a Mátrai képekkel "fizetett" értük.

Tudjuk: a természethez erõs szálak fûzték. Fiatal korában úgy járta a Mátrát, hogy az éjszakai vonattal Pásztóra vagy Tarra utazott, és gyalog mászta meg a gerincet, majd leereszkedett a túlsó oldalon. Ott aludt, ahol érte az álom. Így figyelhette meg a természet hangjait is. Az éjszakai hegyvilág, a napkelte és naplemente harmóniákban visszhangzott benne. Másként aligha írhatta volna meg az Esti dalt, a Hegyi éjszakákat. Egy havas vasárnapon elvállalta a lenn rekedt kántor helyett a mise zenei szolgálatát. Akkori feljegyzéseibõl született a Csendes mise orgonára, majd szólóhangokra, kórusra és nagyzenekarra írva, a Missa brevis.

Azt tette Kodály a Mátrában, amit egész életében tett: népdalokat gyûjtött, komponált, a zeneoktatás ügyével, tágabb értelemben egy ország, egy nép gondjaival foglalkozott. Annak a táblának tehát, amelyet a hálás utókor elhelyezett a galyai templom falán, van mire emlékeztetnie. Mindenek elõtt arra, hogy másfél évtizeden át Galyatetõ adott otthont századunk egyik legnagyobb magyarjának.

Õ maga mindig többre tartotta a tettet a szónál, a munkás hétköznapot a munkát pótló ünneplésnél. Ünnepeljünk tehát az Õ szellemében, munkálkodva a köz javán ki-ki a maga képessége szerint, legjobb tudásával, soha nem lankadó szorgalommal. Az Õ immár elvégzett, s a mi elvégzendõ munkánkra emlékeztessen a száz esztendõs Kodály emléktáblája, ércnél maradandóbban, örökkön-örökké.