Túra, turista élmény, leírás, leírások, turista információ

Túra, turista oldalra lépés.

Vértes-hegységbeli túra leírás

2005-04-09 :: Kőhányás pusztai túra Kiautókáztunk Kőhányás-pusztára, megálltunk, és sétáltunk egyet a közeli erdőben. Elsétáltunk a Csáki várig, majd az eső miatt a mőúton vissza a faluhoz.
2005-06-20 :: Mór - Csókakő túra Csókakői túra :: Mór :: Csókakő :: Mór
2005-06-20 :: Vértes túra 2005 2005 egy hetes Vértes túra :: Móri szállással
2005-06-20 :: Vértes túra 2005 tervezet Vértes túra 2005 :: 1 hetes túra :: Móri szállás
2005-06-21 :: Csákvár - Gánt túra Kelet véretesi túra :: Csákvár :: Gánt :: Csákvár
2005-06-23 :: Oroszlány - Mór túra Észak vértesi túra :: Oroszlány :: Mór
2005-06-24 :: Kőhányáspuszta - Várgesztes túra Barangolás a Vértesben :: Kőhányáspuszta :: Csákvár : Várgesztes
2005-06-25 :: Csákberény környéke Csákberény környéki túra.

2005-06-21 Kedd :: Mór - Csákvár - Gánt - Csákvár - Mór túra leírás

A túra útvonala: Mór VOLÁN busz - Csákvár - Csákvár - Szóló-kő - Gém-hegy - Gánt - Gánt - Felhagyott bauxit külfejtés - Szóló-kő - Csákvár

Mórról reggel indultunk a szállásról, majd busszal mentünk Csákvárra. Csákvárra érkezve, megkerestük a turista jelzéseket. Ezeken indultunk el a jelzés felé, hogy Gántra induljunk. A két jelzés a település egy elágazásánál válik ketté. Nem egy igazán gazdag város jelleget mutat Csákvár, de többnyire rendezett udvarokkal és utcákkal találkozhatunk.

Kicsit már falusias jellege van a város szélének. Aztan szinte észrevétlenül haladtunk át a házakkal övezett részről egy tágasabb rét jellegű részre a város szélén. Igaz az utunk a kivezető út mentén haladt. A jelzés pár száz méter után az út bal oldalán egy földútra tért át. A jelzéshez való letérést könnyen meg lehet találni, mert egy kisebb domb sziklás részét elhagyva kell letérni az útról. Ezen részen sem volt meg összefüggő erdő, inkább az erdő szélén vezetett az utunk. Nagyon sok virág volt a réten, és kellemes tiszta volt az idő és a levegő is.

Az utunk egy autók álltal is járt ösvényen haladt, először rét jellegű volt, majd szép lassan a fák is felénk nőttek. Beértünk az erdőben. Igazi nagy sötét erdőre nem kell itt gondolni. Viszonylag szellős erdőben haladt a turista jelzés. Régen erdészkedhettek a környéken, mert teljesen szép és érintettlennek tűnt, de ennek ellenére nem volt elhanyagolt kinézete. Kb úgy kell elképzelni, mintha egy szép füves réten ültettek volna 20 éve fákat, és ez a vegyes környezetet láttuk.

Szinte észre sem vettük a nagyon kellemes időtől a távolságot, és a folyamatosan, bár lassan emelkedő utat. Így csak hirtelen a Gém-tisztás szélén találtuk magunk. Csak az irányt ismertük, mert a tisztás mentén elég nehéz volt turista jelzést festeni. Azért a jól kitaposott ösvényt követve nem lehet eltévedni, főleg mert szinte a tisztás közepén kellett haladni. Ekkor már a turista jelzésen jártunk, ahová az erdőben tértünk még át. Aki esetleg rajta marad a jelzésen, az elkerüli a tisztást, és visszajut a Csákvár-Gánt országútra.

Azt gondolom, az egyik legszebb rész következett a túra ezen szakaszán. Szikla darabok kandikálnak ki a föld és a fű között, sok helyen mohas, és néha csodálatos kővirágok is növekednek rajtuk. Ezen a részen már hallani az országút zaját, de ennek ellenére szép hely, kellemes megpihenni. Mi nem időztünk, hanem egy kisebb fenyvesen keresztül tovább ereszkedtünk a falu felé. A jelzés a jellegéből adódóan itt bemutatkozott, és az eddigi útvonalhoz képest egy komolyabb sülyedést prodkálva jut hirtelen Gántra.

Gánt központi részén egy kút mellett a posta közelében foglaltunk helyet, egy erre a célre épített padon. Itt megebédeltünk, majd a közeli postán vásároltunk pár képeslapot és feladtuk ismerőseinknek. Sok időt nem töltöttünk itt, kicsit szétnéztünk, majd összeszedtük magunkat és a turista jelzés keresésére indultunk, amit persze könnyen megtaláltuk a falu szélén. Itt volt egy kis kavarodásunk, ugyanis ahogy kijutottunk a falu végére ott eltűnt a jelzés, persze igazán nem lehetett hová kitenni, de mégisjó lett volna tudni jó irányban haladunk.

Aztán persze az egyéb tereptárgyak alapján sikerült meggyőzni magunk, hogy jó az irány, amerre megyünk. Ezen a részen az is eszünkbe jutott, hogy vajon mekkora az esélye, hogy nem a Vértes a legkevésbé hegy Magyarországon, ugyanis a nagy meleg elől szinte nem is találtunk árnyékot, hogy egy kicsit ott megpihenjünk. A jelzés egy felhagyott bauxit fejtés közelében találkozott a turista jelzéssel, ami visszavezet minket Csákvár felé. A kora délutáni napsütésben a Sasfészek nevű völgyben haladva jócskán fogyasztottuk a magunkkal hozott vízkészletet.

A turista jelzés jópár kilométer után is csak néha vezetett kisebb erdősávok közelében. Ez megadta az alaphangot a bernulásunkhoz. Ekkor el is döntöttük, hogy a szép időt kihasználva a következő napot egy strandon, vagy legalábbis valami víz közelében fogjuk tölteni pihenés, és a nyaralás bizonyítékának a lebarnulásnak a megszerzése okán. Ehhez azonban a Pap-írtáson keresztül vissza kellett jutnunk a városba, ha kiinduló állomásunkra juthassunk Mórra. Az utolsó szakaszon végre fák közé jutottunk, bár sokat nem örülhettünk neki,mert egy magán erdő miatt kicsit kerülnünk kellett.

Végre egy erdei úton haladtunk,igaz főleg két oldalt voltak fák, de nagyrészt hűvösben tudtunk haladni. Ekkor fogyott el az utolsó víz adagunk, felül kell tehát értékelnünk a túrákra elkészítendő folyadék mennyiségét, ha azidő és az út ilyen lesz. A Szóló-kő közelében észrevétlenül csatlakozott hozzánk a jelzés így nem a tervezett úton a jelzés mentén a útvonalon látható Báracházi barlang felé mentünk, hanem a kifelé vezető úton lyukadtunk ki.

Ekkor már éhesek is voltunk, így azt a döntést hoztuk, hogy kihagyjuk a barlang megtekintését, és inkább egy éttermet látogatunk meg. Első céluk a Csákvár csárda volt, de aztán a hőségre, és a szomjúságunkra való tekintettel egy útbaeső pizzériát tüntettünk ki a bizalmunkkal. Nem kellett csalódnunk a helyben, nagyon kellemes helynek tűnt, és a kiszolgálás is rendben volt. A pizzát helyben sütik, így jónak volt mondható. A fejenként 2-3x félliter folyadék elfogyasztása után csak azért tudtunk elindulni, hogy a móri volán járatról le ne maradjunk.